Maia, egy kerecsensólyom halála

2012. április 22-én egy romániai öttagú, a Milvus Csoport kerecsensólyom védelmi projektben LIFE09 NAT/HU/000384 dolgozó alkalmazottjaiból és önkénteseiből álló csapat, Bosznia-Hercegovina fővárosába, Szarajevóba utazott. Ott az Ornitološko društvo “Naše ptice” („A mi madaraink” Madártani Szövetség), egy helyi madárvédelmi egyesület két tagja, Dražen Kotrošan illetve Iljan Dervovič várt minket, akik végig segítségünkre voltak látogatásunk során.

Az utazás célja annak a műholdas jeladónak a visszaszerzése volt, amely egy Maiának keresztelt fiatal kerecsensólyom tojóra került felhelyezésre Romániában (VIDEÓ), még a tavalyi év során. Ugyanakkor arra is választ kerestünk, hogy a jeladó egyszerűen csak leesett a madárról, avagy Maia valóban elpusztult. Ez utóbbi esetben szerettük volna kideríteni halálának okát.

Maia - Fotó: Luca Andrei Dehelean

 

Miután Maia 2011-ben kirepült az akkor egyetlen ismert romániai kerecsensólyom fészekből, életének nagy részét a Vajdaságban, Szerbia északi részén töltötte. A Milvus Csoport alkalmazottjai 2011. szeptember 15.-én személyesen is találkoztak Maiával ezen területen, és a megfigyeléseknek köszönhetően értékes adatokkal gazdagodtunk a fiatal kerecsensólymok diszperziójáról-szétszóródásáról, táplálkozásáról, viselkedéséről stb. Erről az utunkról ide kattintva lehet további információkat olvasni.

Ilijas, Bosznia – Fotó: Luca Andrei Dehelean

 

Az elmúlt tél az egész európai kontinensen, így a Vajdaságban is keménynek bizonyult. Valószínűleg ennek betudható, hogy a tél közepén, február első napján Maia elhagyta Szerbiát, és nyugat felé haladva Horvátország területére ért. Ott 10 vagy annál kevesebb napot tartózkodhatott, miután déli irányba indult tovább az Adriai tenger felé, és megállt pár km-re Szarajevótól északra. A szórt és nehezen értelmezhető műholdas adatok miatt annyit tudtunk csak biztosan megállapítani, hogy február 10-én még Horvátországban volt, 13-án azonban már a mellett. A két dátum közötti időszak gyenge adatait nem lehetett értelmezni, ez is jelzi, hogy valami különös dolog történhetett ez idő alatt. Egy hét múlva újabb jelet kaptunk ugyanarról a területről, ami egyáltalán nem megszokott egy kerecsensólyom esetében. Akkor végleg tudatosult bennünk, hogy valami nincs rendjén. A magyarországi projektpartnerek kapcsolatba léptek a bosnyák madarász kollegákkal, akik kimentek a helyszínre, azonban sikertelenül jártak. Keresésüket az időjárási viszontagságok is megnehezítették.

A helyszín fele tartva – Fotó: Luca Andrei Dehelean

 

Április elején a jeladó újból jelet küldött Szarajevó északi részéből, egy domboldali erdőből, néhány száz méterre a februárban küldött jelek helyszínétől. Úgy döntöttünk, megéri alaposan átkutatni a területet, így elutaztunk Szarajevóba és felkutattuk a GPS adatok alapján lehatárolt helyszíneket.

Pár óra keresés után sikerült megtalálni a jeladót, a madár ornitológiai gyűrűjét és a kerecsensólyom maradványait, amely néhány kitépett tollból és a mellkasából állt. A nyomok alapján kiderítettük, hogy a tollakat egy emlős téphette ki, azonban ez valószínűleg már a madár halála után történhetett.

A madártetem helyszíne – Fotó: Luca Andrei Dehelean

 

Sajnos halálának pontos okát nem tudtuk megállapítani, van azonban ezzel kapcsolatban néhány feltételezésünk és úgy véljük, hogy Maia halálának két lehetséges, a látottak alapján valószínűsíthető oka van.  A helyszín, ahol a madarat találtuk valamint az ezt körülvevő összefüggő erdős dombok egyáltalán nem jellegzetes élőhely egy kerecsensólyom számára. Maia valószínűleg csak átvonulóban volt a területen, délebbre akart húzódni, más fiatal kerecsensólymokhoz hasonlóan, hiszen a fajra jellemző, hogy a téli időszakra Dél-Európába repülnek. Feltételezéseink szerint, Maia vagy egy másik ragadozómadár zsákmányává vált, vagy a zord körülmények miatt éhen halt.

A mellkas – Fotó: Luca Andrei Dehelean

A tollak és a műholdas jeladó – Fotó: Luca Andrei Dehelean

A műholdas jeladó – Fotó: Luca Andrei Dehelean

 

Azon kívül, hogy visszaszereztünk egy értékes készüléket, amelyet a jövőben majd egy másik sólyomra is fel lehet helyezni, Maia értékes információkat szolgáltatott a fiatal kerecsensólymokról, a műholdas jeladó felhelyezésének pillanatától a végsőkig. Mindemellett azonban, a magas elhalálozási arány valamint a sokrétű kockázati tényezők, amelyeknek a fiatal kerecsenek ki vannak téve kóborlásuk során, megerősíti a faj fokozott védelmének szükségszerűségét.

A csapat – Fotó: Luca Andrei Dehelean

 

Videó a madár megtalálásáról >>

. . . . . . . . . . . . . . . . . .