A kerecsensólymok életkor szerinti megnevezése és elkülönítésük módja:
1. Fióka pullus (Pull): Fészekben levő röpképtelen fióka. Pihetollazatuk fehér, lábuk, viaszhártyájuk kékes árnyalatú.
2. Fiatal juvenilis(Juv): Az adott évben kirepült fiatal. Sötétebb színezetű, mint az öreg példányok. A mell tollazata egységesebben cseppfoltos, a farok tollazat végén jól látható az öreg madarakhoz viszonyítva kissé szélesebb krémszínű vagy vörhenyes csík. A viaszhártya és a láb kékes árnyalatú.
3. Átszíneződő subadult(Ász): 1-3 éves korig. Kirepülésének második év januárjától harmadik év decemberéig tartó időszak. Ebben az időszakban kétszer kivedlenek, tollazatuk egyre világosabb lesz. A láb és viaszhártya kékes árnyalata folyamatosan sárgára színeződik
4. Öreg adult (Ad): 4.-ik naptári évtől kezdődő időszak. A fej, nyak és a mellkas tollak sötét szárfoltjai elvékonyodnak, ezért összességében tollazat világosabb. A lábuk, a szem és a csőr körüli viaszhártya sárga. A hímek sárga színezete általában erőteljesebb, mint a tojóké.
Nemek elkülönítése:
A tojók kb. 20%-kal nagyobb méretűek és általában sötétebb színezetűek, mint hímek.
Élőhelyre vonatkozó fogalmak:
Revír, költőterület: A költésre használt fészek kb. 2 km-es körzete, ahol az adott vagy az azt megelőző évben kerecsensólyom költés vagy kísérlet (kotlás, fiókanevelés) történt.
A revírek élőhelytől függően eltérő méretűek lehetnek. Fontos, hogy jól ismerjük a költő párt, és az általuk használt fészkeket, ezek alapján lehet pontosabban a revírek méretét behatárolni.
Táplálkozó terület: Azok a területek, amelyeken kerecsensólyom zsákmányolást, zsákmányolási kísérletet, illetve táplálkozást figyeltek meg.
Potenciális költő és táplálkozási terültek: Az elmúlt 10 évben ismert fészkelő helyek 5 km-es körzete, valamint azon időszakos megtelepedési területek, ahol kerecsensólymokat rendszeresen párban lehetett megfigyelni.
Beülő hely: A költőhelyen vagy táplálkozó területen a sólymok által rendszeresen beülésre használt hely.
Műfészkek típusai:
1. Mesterséges költőláda fából: Elsősorban fára, helyezzük ki. Korábban néhány esetben oszlopra is kihelyeztük. Fából készül, nyitott, négyzet alakú.
2. Zárt alumínium költőláda: Elsősorban elektromos távvezeték oszlopra helyezzük ki. Alumínium lemezből készült, két oldala nyitott, kocka alakú láda.
3. Fonott (kosárszerű) mesterséges fészek: Elsősorban fára helyezik ki. Szlovákiában kerül alkalmazásra.
4. Mesterséges fészek ágakból: Fára helyezzük ki. Természetes vastag ágakból készül, középen földes falevéllel bélelt.
5. Nyitott alumínium költőtálca: Elsősorban elektromos távvezeték oszlopra helyezzük ki. Alumínium lemezből készül, nyitott, háromszög alakú.
A program keretén belül: Magyarországon az 1-es és a 2-es, Szlovákiában az 1-es és a 3 típusok kerülnek kihelyezésre.
Madárjelölések:
PIT-gyűrű: A PIT (Passive Integrated Transponder)-gyűrűket a sólymok egyedi jelölésére használjuk. Olyan alumínium lábgyűrű, amelybe egy mikrocsip van beépítve, amely külső forrásból (lásd PIT-antenna) energiát kapva, egyedi jelet küld a leolvasóra, így az ilyen gyűrűt viselő madár pontosan beazonosítható. (A színes gyűrűk a kerecsensólymokon gyorsan elkoszolódnak és nem lehet őket leolvasni, ezért használunk helyette PIT-gyűrűket.)
A PIT - gyűrűket mindkét országban egységesen a fióka jobb lábára tesszük.
A PIT-antenna és leolvasó a PIT-gyűrűk leolvasására használt eszköz. Egy kör alakú antennából, egy kábelből és egy leolvasóból áll. Az antennát a fészekbe kell rakni, ahol PIT-gyűrűs sólymot figyeltek meg. Amint az ilyen gyűrűvel jelölt madár az antenna 4 cm-es körzetébe kerül, jelet küld az antennára, így a kód azonnal leolvasásra kerül. Ezután az antenna rögtön eltávolítható a fészekből.
A 2007-ben gyűrűzött fiókák egy része 2009-ben lesz ivarérett, ettől az időponttól kezdődően van esélyünk a PIT leolvasó használatára.
Ornitológiai gyűrű: A fióka bal lábára tesszük.
Műholdas jeladó vagy PTT (Platform Transmitter Terminal) – A sólymok műholdas nyomkövetéséhez használt jeladó, amit hátizsákszerűen a sólyom hátára rögzítünk. A jeladó segítségével, nagy pontossággal nyomon követhető a sólymok mozgása.
