Kilo, a romániai kerecsensólyom felkeresése Szerbiában

A fiatal kerecsensólymok számára a nyár vége jelenti az önállósulás időszakát, ekkor ugyanis teljesen függetlenné válnak szüleiktől és kisseb nagyobb távolságokat tesznek meg táplálékban gazdagabb területeket keresve. Olykor ezeken a területeken a fiatal kerecsensólymok csak néhány napig vagy hetekig tartózkodnak, máskor pedig az egész telet ott töltik. 

A műholdas adatok is arra utalnak, hogy ezek a területek igazi vonzerővel bírnak egy vagy olykor több kerecsensólyom számára. Alkalmanként néhány 100 hektáron akár 6 kerecsensólymot is meg lehetett figyelni, máskor pedig sokkal kevesebb madár tartózkodott ezeken a területeken viszont más ragadozófajok is ellátogatnak ide, mint pl. a vándorsólyom.

A kerecsensólyom gyülekező helyek több okból alakulnak ki, azonban a legfontosabb tényező a táplálékforrás. A kerecsensólymok főként rágcsálókkal táplálkoznak, ezek hiányában kénytelenek kisebb termetű madarakra, más gerinces állatokra vagy akár gerinctelenekre vadászni.

2013-ban Románia nyugati részén, a román-magyar-szerb határ közelében élő Kilonak becézett kerecsensólyomra szakértők műholdas jeladót helyeztek fel „A kerecsensólyom védelme észak-kelet Bulgáriában, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában” LIFE projekt keretén belül. Így már néhány hetes korában követhető volt a madár útvonala. Talán véletlen vagy sem hogy az egy évvel nagyobb nővéréhez, Theához hasonlóan Kilo táplálékkeresés gyanánt elmerészkedetett az ukrán-orosz határig majd két héten belül visszatért a fészek közelébe és végül Szerbiában, a Vajdaságban telepedett le. Thea nagy mobilitásával illetve a szomszédos Krímen élő alpopuláción belüli költési próbálkozásaival hasonlóan meglepte a kutatókat, ezáltal is bebizonyosodott a kerecsensólyom populációk közötti génáramlás.

November végén néhány romániai madarász szerb kollégákkal együtt meglátogatták Kilo egyik kedvelt észak szerbiai területét. A hűvös őszi reggelen egy mezei pocok illetve más rágcsáló lyukakkal teli lucernaföldön figyeltek fel rá. A madárhoz közelebb kerülve megállapították, hogy jó fizikai állapotban van, egészséges kerecsensólyomra jellemzően gyors és erős a röpte, a hátán levő műholdas jeladó illetve a GPS koordináták alapján pedig egyértelműen beazonosították Kilot. Miután továbbrepült egy fasor mögé a madarászok továbbra is figyelemmel tartották, pár kilométerre tovább újból megtalálták. Mindeközben Kilót nem látták táplálkozni, viszont a pocokjáratok óriási mennyiségéből illetve a pockok iránt mutatott preferenciájából utalva egyértelmű volt, hogy Kilo ott-tartózkodási oka nagy mennyiségben a nagy pocokdenzitásnak köszönhető.

Kis időre rá Novi Sad szomszédságában, egy másik kerecsensólymot figyeltek meg egy magasfeszültségű oszlopon ülve. Tovább kutatva a területet más ragadozófajokról is gyűjtöttek adatokat. A madarászokat lenyűgözte a 100 egyednél is több megfigyelt egerészölyv (Buteo buteo) amelyek több vörös vércsével (Falco tinnunculus) és kékes rétihéjával (Circus cyaneus) együtt vadászott. Ezek a ragadozómadarak a mezőgazdasági területek értékes oltalmazói hisz a mérgező rágcsálóirtók helyettesítői.

Fotók: Luca Dehelean

. . . . . . . . . . . . . . . . . .