Drámai pillanatok a kerecsenek életében

Április 25-én az események felgyorsultak a fészek tájékán. Hajnalban kibújt a tojásból a második fióka is. Kaptunk jelzést arra is, hogy este már a harmadik tojás is felrepedt és abból is kikelt a fióka. A képsorokon azonban ezzel kapcsolatos megerősítést nem kaptunk. A tojás megrepedését regisztráltuk, de három élő fiókát nem láttunk még a fészekben.

Április 26-án, csütörtökön reggel 7,40 órakor jött az első hír arról, hogy a váltáskor, a kotlásból felkelő tojó, lábaival kisodorta az egyik fiókát. A bejelentést követően az MME részéről Bagyura János és Éva, Fidlóczky József, a LIFE program vezetője, és Bíró György, a MAVIR környezetvédelmi főmunkatársa ment a helyszínre.

Mivel az információ a fészekből kiesett fiókáról szólt, ezért a keresés a fészek alatti 50 méteres körzetben folyt, bízva abban, hogy a fióka talán szerencsés volt, és úgy ért földet, hogy még életben van. A keresés nem járt sikerrel. Az oszlop közvetlen környezetében sem a fióka, sem olyan jel nem került elő, mely a madár hollétére utalt volna.

Ezt követően a vezetékfelügyelőségen képről-képre elemeztük az eseményről készült  filmkockákat. Az elemzés során kiderült, hogy a fiókát nem sodorta ki a tojó a fészekből, és még csak nem is akadt be lábába.

Eddig még sohasem regisztrált módon, a képek arról tanúskodtak, hogy a tojónak a begytájékára a tollazatához hozzáragadt a fióka, szintén a tollazatánál fogva, és ott csüngött. Nagy valószínűséggel az etetés során a fióka hátára került széttépett zsákmány nedves része, vagy a madár ürüléke ragasztotta össze a madarakat miközben a tojó, több mint egy óráig folyamatosan kotlott és a fiókák alatta melegedtek. A tojó nem vette észre a rajta csüngő fiókát (vagy ha igen, nem tudta lereagálni), és kirepült a fészekből, a tollazatáról csüngő fiókával.

 

Arra következtettünk, hogy a fészek környékén megjelenő hím zsákmányt hozott, melyet lehet, hogy az tépőhelyen hagyott (Az elmúlt alkalommal 200méter távolságban találtunk a földön egy olyan helyet, ahol a zsákmányt szokták széttépni és elfogyasztani). A tojó a fészekből a kamera irányába repült. Repülés közben valószínűleg a széláramlat és a mozgás következtében a fióka leesett a szántóföldre.

A képsorokat látva visszamentünk az oszlophoz, ahol ki-ki egy – egy rész bejárását kezdte el a kérdéses irányban. A keresést könnyítette, hogy a terület frissen van vetve és boronálva, ezért a szépen elplanírozott szántóföldön észre lehet venni a kisebb fehér foltokat is. Ugyanakkor a növényzet hiánya csökkentette az életben maradás esélyét. Végül az oszloptól 160 méterre találtuk meg a kerecsenfióka tetemét a kamera irányában.

Valószínűleg a tetemet nem vették még észre a közeli hollófészek lakói és ezért nem szedték össze és nem fogyasztották el.

 

 

A fiókát megvizsgálva megállapítást nyert, hogy egészséges, valószínűleg az idősebb (és erősebb) egyedről lehet szó, akinek az esését a szervezete nem bírta ki. 

A sajnálatos esemény, amely része az életnek, nem csak a madarászoknak, hanem a honlapot látogató több mint ezer nézőnek is szomorú pillanatokat okozott. Ugyanakkor, a kamerázás segítségével egy újabb kockázati tényezőt ismerhettünk meg, amelyet eddig még sehol nem regisztráltak.

 

 

A sikertelen mentőakció utáni percekben jött a hír, hogy a fészekben újabb egészségesnek látszó fióka bújt ki a tojásból. Ismét két kismadár életét tanulmányozhatjuk - reméljük egészen a kirepülésükig.

Bíró György

. . . . . . . . . . . . . . . . . .